Üdvözöllek a nyomorult kis csodaországomban, ami ezelőtt brutal wonderland címen üzemelt de sajnos nem éppen volt hosszú életű a titkolózás mivel rögtön rájöttek ki is vezeti. Kellemetlen, mert rengeteg problémám van, amit közölni szeretnék és bizony teljes lelki nyugalomban. 22 éves vagyok és jelenleg Hollandiában Aalsmeerban élek és dolgozom, még vagy 3 évig. Ez pedig itt a blogom és mindenféle dologgal foglalkozó oldalam. Ha tetszik a tartalom kommentálj nyugodtan, szeretem olvasni mások véleményét és megvitatni egy két témát, illetve a chatben kérhettek cserét és a többi és a többi.
Találtam egy jó kis TAG-et Amy oldalán, mivel alapból imádom a kérdezz-felelek dolgokat és összefüggő mondatokban képtelen vagyok bemutatkozást írni, ez ad egy kis alapot.:)
01. Mit viselsz?
- Fekete atlétát és fekete csipkés szoknyát.
02. Voltál már szerelmes?
- Igen.
03. Volt már borzasztó, fájdalmas szakításod?
- Régebben igen nehezen éltem meg a szakításomat, ilyen kemény 16 évesen, mert úgy gondoltam, nem lesz több párom, mivel nem volt elég önbizalmam.
Előfordul velem néha, hogy elfelejtem ki vagyok, miért vagyok éppen ott ahol és mik a terveim. Ez a pillanat is pontosan ilyen. Elvesztettem a valódi énem valahol és most éppen engem keres, csak még máshol jár. Benne vagyok egy mélygöndörben, amit napról napra egyre mélyebbre ások magam alatt, de egyszer csak elérem az alját és onnantól már csak felfelé tudok haladni, szépen lassan de biztosan felérek.
Fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy ha a munkahelyemnek vége és eltelik ez a pár év külföldi élet, mit is akarok csinálni, ha hazamegyek. Konkrét tervekkel jöttem ki, de meginogtam. Mindig próbálom azt a látszatot kelteni, hogy holtbiztos vagyok a terveimben és minden szuperül halad, de legbelül mintha nem hinnék magamban, nem hiszek abban, hogy sikerülni fog. Adott egy csomó lehetőség és nem tudok velük élni, mert nem tudom mit akarjak. Rajzolni? Videózni? Ékszereket készíteni, mint régen? Képregényeket rajzolni, de érdekelne bárkit is? Van egy könyvem amit 2 évvel ezelőtt fejeztem be, itt van az ágyam alatt, de nem tudok vele kezdeni semmit, mert nem vagyok benne elég biztos. Úgy eltudnám képzelni eredeti könyv formában.. Lefordítanám angolra és sikeres lehetne, akár képregény formában is. De nincs elég önbizalmam ehhez.
A külföldön élés növelt az önbizalmamon, mármint a külsőségekkel kapcsolatban. Például már nem gondolom magamról, hogy ronda vagyok, magabiztosabb vagyok és a nevemet is megszerettem. Utáltam a Jenifer nevet.. Ez mind szép és jó, de az alkotói önbizalmam odaveszett, nem gondolom már, hogy szépet tudnék alkotni, vagy biztos megélhetést garantálhat.
Biztosan emlékeztek filmekből, olyan jelenetekre, ahol a főszereplő egy, olyan szituba kerül, ami vagy brutál kínos lesz neki, vagy eszméletlen durva, ilyenkor az idő megáll egy másodpercre a főszereplő kap elég időt, hogy lepörögjenek előtte az események, alánarrátolja az életét és a következményeket, majd a film forog tovább és megtörténik a tragédia.
Ó, bizony.. ez történt velem a héten, kétszer is. Az első eset, amikor békésen tekerek hazafelé melóból mint állat, majd mikor hatósugaron egy méteren belül voltam realizáltam, hogy egy kurvaretkesnagyfaszom keresztespók lóg egy fáról velem konkrét fejmagasságban. Ez egy tipikus napsütötte csodálatos délutánon volt, a napsugár megcsillant a förmedvény potrohán és minden egyes kis szőrszálát láttam, azon a pármásodpercen... esküszöm megállt az idő, lehetőségek tárháza zárva, oldalra nem volt időm elmenni, fékezni lehetetlenség volt. Ha oldalra rántom a kormány borulok a lejtőn, ami elég durva baleset lett volna, ha fékezek, azzal annyit érek el, hogy lassabban szedem fel azt a rohadékot, így egy dolog maradt, nagy levegő, zokogás, ütközés és már érzed is a vastag hálót a fejeden és látod azt a rohadt pókot, ahogy már rajtad is van. Sokkot kapsz, mert hát te egy kis makroméretű póktól is sírsz, de ez egy kibebaszott keresztespók bazdmeg, amit ha makroban fotóznál akkora lenne, mint a szabadságszobor. Szóval délután kettőkor csúcsidőben zokogsz, mint egy hülye, pánik rohamod van, leérsz a lejtőn, fékezel mint a szar és igyekszel attól a szeméttől megszabadulni, ami megint egy külön történet mivel vagy annyira balfasz, hogy nem mered még csak a kezeddel sem lesöpörni. Valahogy lejött rólam... de életem legdurvább pillanata volt. Kéész végem.
Igen sok szám került elő a régi pendriveomról és laptopomról, nagyrésze annyira nem is izgatott de volt egy-két, amit nem bírtam ki, hogy ne hallgassak meg és most már a telefonomon is újra toplistás. Jöjjön a következő 5 szám, amiket sosem tudok megunni.
Kivételesen itt van sorren és elsővel indítok, mert mindenidők legmotiválóbb és legszebb száma számomra.
#1. Nickelback - Lullaby.
Nem tudom van e olyan ember, aki esetleg ne ismerné ezt a
számot, de mint mondtam életem leginspirálóbb és legmeghatározóbb száma. A vicc, hogy emiatt a szám miatt szerettem meg a Nickelbacket két évvel ezelőtt és tök véletlenül egy animefórumon lévő Gaara-s fanfictionben volt a linkje, mert ez adta az ihletet a sztorihoz, nekem meg a szövege az élethez. Nagyon, nagyon sokszor vagyok padlón és mély gödörben és olyankor ezt hallgatom, jól kibőgöm magam és tudom, hogy holnap jobb lesz, mert átvészelek még egy éjszakát. <3
#2. Red Hot Chili Peppers - Dani California.
Aa, nincs még egy olyan szám, ami igazi felpörgetne és meg bírnám állni, hogy ne táncoljak rá, mint a Dani California, imádom a ritmusát és mindent a legjobb szám a világon! Egyéb különösebb kötödésem nincs hozzá, de 50 év múlva is a toplistám élén lesz!
#3. Coolio - Gangsta's Paradise.
Nem vagyok egy hatalmas rap fan, mert nem az én műfajom, de ezt a számot először Ronnie Radke (Falling in Reverse) feldolgozásában hallottam az Mtv Rock csatornán és szerelem volt elsőre, persze ő kicsit keményebb feldolgozásban tolta, de rátaláltam az eredetire és bármennyire is imádom Ronniet az eredeti verhetetlen, csodálatos ez a szám és emiatt néztem meg a Veszélyes kölykök című filmet mivel ez volt a betétdala és a film is igazodik a dalszöveghez, vagy éppen fordítva, a lényeg, hogy isteni a szám és a szövege sem utolsó.
#4. Green Day - Boulevard Of Broken Dreams.
Ehhez nincs mit írnom, ha nem ismered szégyelheted magad össze azonnal! Ez kötelező már kölyök korban, emlékszem kb 11 lehettem mikor menő volt a Viva csatorna és én egésznap képes voltam ott ülni, csak láthassam és hallhassam ezt a zenét. Istenkirály a Green Day és rengeteg régi zenéjüket szeretem a Wake me up whem September ends, 21 Guns, American Idiot és Basket Case nálam örökzöldek, amíg világ a világ de akkor is a Boulevard of.. nyert nálam mindent.
#5. The Rasmus - In The Shadows.
Itt igen sokat vitatkoztam magammal, két hatalmas kedvenc az In The Shadows és a Lucifer's Angel. Az utóbbinak szöveg szerint nagyobb jelentése van számomra és kicsit közelebb is áll, de az In The Shadows valahogy még is tarol, talán a videó miatt, talán előbb ismertem meg, mert szerintem ezt is kb a Green Day környékén ismertem meg, a lényeg, hogy ezt sem felejtem sosem és bármikor meghallgatom.
Ennyi lett volna az örök TOP5 listám. Őszintén a legnehezebb kihívásom volt eddig számomra, mivel nagyon sok kedvencem van.
Hogy tetszett a toplista? Van közte kedvencetek?
Általánosságban hallgatott bandák/énekesek:
Nickelback, The Rasmus, Linkin Park, Red Hot Chili Peppers, Nirvana, My Chemical Romance, Apocalyptica, Evanescence, Fall Out Boy, Adam Lambert, Avril Lavigne, James TW, The Script, System Of A Down, Good Charlotte, Panic, Pink.
Hirtelen ennyi, majd egyszer írok egy szerkesztő modult és oda összeszedem :D Azért láthatjátok, milyen kis korcs ízlésem van.
Imádom a meséket és még jobban, ha énekelnek benne. A mesékben lévő dalok vagy eszméletlen mélyen megérintenek, vagy brutális mértékű optimizmussal látnak el és erőt adnak a sötétebb napokhoz. Jöjjön az én Top 10 listám és egy kis leírás hozzá. A lista egyébként nem sorrendben van, mivel minden szám gyönyörű, lehetetlen dönteni az utolsó és az első között.
#1: Tánccoló talpak: Bridge of Light.
Vannak azok a zenék, amiket csak az eredeti angol verziójában imádok és ez olyan, imádom ezt a számot, nagyon sok depiből húzott már ki, mondván van remény, így elsőre hatalmas kedvenc lett. P!nk énekli.
#2: Szilaj: Száguld a musztáng.
Szerintem egy sort sem kell írnom ahhoz, hogy tudjátok milyen csodálatos az egész Szilaj mese, úgy ahogy van.
#3. Mackótestvér: Itt nincs kiút.
A továbbiakért katt a bővebbenre, mert nem akartam 2km hosszú bejegyzést :)