Előfordul velem néha, hogy elfelejtem ki vagyok, miért vagyok éppen ott ahol és mik a terveim. Ez a pillanat is pontosan ilyen. Elvesztettem a valódi énem valahol és most éppen engem keres, csak még máshol jár. Benne vagyok egy mélygöndörben, amit napról napra egyre mélyebbre ások magam alatt, de egyszer csak elérem az alját és onnantól már csak felfelé tudok haladni, szépen lassan de biztosan felérek. 

Fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy ha a munkahelyemnek vége és eltelik ez a pár év külföldi élet, mit is akarok csinálni, ha hazamegyek. Konkrét tervekkel jöttem ki, de meginogtam. Mindig próbálom azt a látszatot kelteni, hogy holtbiztos vagyok a terveimben és minden szuperül halad, de legbelül mintha nem hinnék magamban, nem hiszek abban, hogy sikerülni fog. Adott egy csomó lehetőség és nem tudok velük élni, mert nem tudom mit akarjak. Rajzolni? Videózni? Ékszereket készíteni, mint régen? Képregényeket rajzolni, de érdekelne bárkit is? Van egy könyvem amit 2 évvel ezelőtt fejeztem be, itt van az ágyam alatt, de nem tudok vele kezdeni semmit, mert nem vagyok benne elég biztos. Úgy eltudnám képzelni eredeti könyv formában.. Lefordítanám angolra és sikeres lehetne, akár képregény formában is. De nincs elég önbizalmam ehhez.  

A külföldön élés növelt az önbizalmamon, mármint a külsőségekkel kapcsolatban. Például már nem gondolom magamról, hogy ronda vagyok, magabiztosabb vagyok és a nevemet is megszerettem. Utáltam a Jenifer nevet.. Ez mind szép és jó, de az alkotói önbizalmam odaveszett, nem gondolom már, hogy szépet tudnék alkotni, vagy biztos megélhetést garantálhat.

Kérlek szépen kaparjam magam össze valahogy.

*07.21 indulás haza Mo-ra 3 hétre *-* *