Bár ezt a posztot szerencsére te nem látod, eljön majd az az idő, amikor talán baleset ér engem vagy valami és feltévedsz ide a mentett linkek közül, szóval sok sok Boldog Szülinapot Kívánok neked! Bármilyen gonosz is vagy velem, vagy éppen kurva negatív és enyhén elcseszett gondolkodású, azért én szeretlek.

 Lehet, hogy rám van írva a " Gyere és baszogass, tiporj a mélybe, nem érzem elég szarul magam rúgj csak belém"... 

Ettől a hazajöveteltől azt vártam, hogy majd feltölt energiával és minden szuper lesz, erre azt érzem, hogy még jobban mélybe ránt. Szeretek külföldön lenni és tanyán lakni mert mindkét esetben kurvára senki sem szól hozzám. Elkövettem a legnagyobb hibát ma. Boltba mentem... anyával közösen... abban a szar faluban, ahol sikerült felnőnöm. Vásárolok szépen nyugodtan mire a boltos nőci elkezdett kérdezősködni a külföldi életről, persze csupa pozitív dolgot mondtam, mert hát miért hazudjak? A szálláson lakó magyarokon kívűl más problémám nincs és őket is lehet ignorálni azzal, hogy elmegyek a picsába sétálni. Na de ő tovább ment a gondolatmeneten, feljött a párom, mint minden rosszindulatú utolsó szar elkezdte baszni az agyam azzal, hogy ne gondoljam már, hogy a párom hűséges és ennyi időt kibír szex nélkül, megcsal, hűtlen és én naív vagyok stbstb és egy sima ok csá kíséretében 10000res vérnyomással távoztam, mert semmi mással nem lehet felkúrni az agyam csak ha ezzel csesztetnek. Peersze nem volt elég anyám aki részese volt a "csevegésnek" otthon folytatta a dolgot egészen addig, amíg mérgesen fel nem álltam és el nem jöttem. Összevesztünk, mert kértem, hogy ne fárasszon a fszságokkal, mert nem érdekel, nem vagyok hajlandó meghallgatni, lekaksizom nem nem nem. De ő folytatta és mondta és mondta. Istenem bárcsak ilyenkor létezne az a távirányító, ami a Távkapcs filmben van, remélem mindenki látta! Na mindegy a témába belekeveredtek a faluban élő ex osztálytársaim, tudni kell, hogy mindegyik lebabázott 20 évesen a semmire, abszolut a semmire gyerekek.. Az életük most abból áll, hogy családipótlék emelésért petícióznak etcetc. az ő dolguk ha nekik ez volt az álom élet hát legyen, pont teszek rá magasról. Na de anyám kijelentése... felbaszott. Idézem szószerint...: - Te se vagy különb náluk, a te felfogásod is falusi. WAATTTAAFAAAAAKKKK?????? MI A FÉSZKESFENEBAJODVAN???? Hogy a retkes édes fszomba lehet egy kalapalá venni velük, azért mert együttélek a párommal? Hát pasztmek azt hittem ott helyben megfialok. 

Ti ezt lehet nem érzitek át, de nekem genyószarul esik, mert. ad1: Mindenféle támogatás nélkül egyiknapról a másikra egy internetes hírdetésre kimentem a picsába Németországba. ad2: Mikor németbe szar volt a helyzet, az utolsó 55 eurómból leléptem Hollandba erre  a munkahelyre ahol vagyok és 50 euró volt a fuvar, két hétig 5 euróból éltem úgy, hogy 1 félkilós kenyér 2 euró volt, szerintetek mennyit ettem abban a két hétben? Reggel 7től este 8ig dolgoztam két szelet vajaskenyeren mert konkrétan erre maradt pénzem! Cigim annyi volt ami németből megmaradt és azt is beosztottam, ahhoz képest most hol tartok? Nem értem... Bármit csinálok ÉÉÉÉN soha nem leszek jó, soha nem lesz jó amit csinálok... 

Nem hisz a terveimben, az álmaimban, a tényekben. Mit tegyek, hogy egyszer én legyek a legjobb? Őszintén elment a kedvem attól, hogy hazajöjjek, nagyon sok pénzbe van, csak ajándékokra költöttem kb 30.000-ret hazaút 60.000 kint a szállás fenntartás 70.000 + fizetés kiesés. Hát megéri azért ennyi pénzt elbaszni, hogy azt hallgassam szar vagyok? 

Elnézést a trágárságért, de mérges vagyok és úgy nyitottam meg ezt a blogot, hogy itt végre nyíltan fogok írni az érzéseimről. 

Egy valamire igenis rájöttem.. Szükségem van arra a bizonyos egyedüllétre, amit Hollandia nyújt nekem.

Chester Bennington a Linkin Park énekese öngyilkos lett, felakasztotta magát. Egy újabb kedvenc énekesem halt meg, sokkolt. Sajnos már késő van a poszthoz, így maradjon egy emlék poszt. Nyugodj Békében Chester!

Előfordul velem néha, hogy elfelejtem ki vagyok, miért vagyok éppen ott ahol és mik a terveim. Ez a pillanat is pontosan ilyen. Elvesztettem a valódi énem valahol és most éppen engem keres, csak még máshol jár. Benne vagyok egy mélygöndörben, amit napról napra egyre mélyebbre ások magam alatt, de egyszer csak elérem az alját és onnantól már csak felfelé tudok haladni, szépen lassan de biztosan felérek. 

Fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy ha a munkahelyemnek vége és eltelik ez a pár év külföldi élet, mit is akarok csinálni, ha hazamegyek. Konkrét tervekkel jöttem ki, de meginogtam. Mindig próbálom azt a látszatot kelteni, hogy holtbiztos vagyok a terveimben és minden szuperül halad, de legbelül mintha nem hinnék magamban, nem hiszek abban, hogy sikerülni fog. Adott egy csomó lehetőség és nem tudok velük élni, mert nem tudom mit akarjak. Rajzolni? Videózni? Ékszereket készíteni, mint régen? Képregényeket rajzolni, de érdekelne bárkit is? Van egy könyvem amit 2 évvel ezelőtt fejeztem be, itt van az ágyam alatt, de nem tudok vele kezdeni semmit, mert nem vagyok benne elég biztos. Úgy eltudnám képzelni eredeti könyv formában.. Lefordítanám angolra és sikeres lehetne, akár képregény formában is. De nincs elég önbizalmam ehhez.  

A külföldön élés növelt az önbizalmamon, mármint a külsőségekkel kapcsolatban. Például már nem gondolom magamról, hogy ronda vagyok, magabiztosabb vagyok és a nevemet is megszerettem. Utáltam a Jenifer nevet.. Ez mind szép és jó, de az alkotói önbizalmam odaveszett, nem gondolom már, hogy szépet tudnék alkotni, vagy biztos megélhetést garantálhat.

Kérlek szépen kaparjam magam össze valahogy.

*07.21 indulás haza Mo-ra 3 hétre *-* *