Előfordul velem néha, hogy elfelejtem ki vagyok, miért vagyok éppen ott ahol és mik a terveim. Ez a pillanat is pontosan ilyen. Elvesztettem a valódi énem valahol és most éppen engem keres, csak még máshol jár. Benne vagyok egy mélygöndörben, amit napról napra egyre mélyebbre ások magam alatt, de egyszer csak elérem az alját és onnantól már csak felfelé tudok haladni, szépen lassan de biztosan felérek. 

Fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy ha a munkahelyemnek vége és eltelik ez a pár év külföldi élet, mit is akarok csinálni, ha hazamegyek. Konkrét tervekkel jöttem ki, de meginogtam. Mindig próbálom azt a látszatot kelteni, hogy holtbiztos vagyok a terveimben és minden szuperül halad, de legbelül mintha nem hinnék magamban, nem hiszek abban, hogy sikerülni fog. Adott egy csomó lehetőség és nem tudok velük élni, mert nem tudom mit akarjak. Rajzolni? Videózni? Ékszereket készíteni, mint régen? Képregényeket rajzolni, de érdekelne bárkit is? Van egy könyvem amit 2 évvel ezelőtt fejeztem be, itt van az ágyam alatt, de nem tudok vele kezdeni semmit, mert nem vagyok benne elég biztos. Úgy eltudnám képzelni eredeti könyv formában.. Lefordítanám angolra és sikeres lehetne, akár képregény formában is. De nincs elég önbizalmam ehhez.  

A külföldön élés növelt az önbizalmamon, mármint a külsőségekkel kapcsolatban. Például már nem gondolom magamról, hogy ronda vagyok, magabiztosabb vagyok és a nevemet is megszerettem. Utáltam a Jenifer nevet.. Ez mind szép és jó, de az alkotói önbizalmam odaveszett, nem gondolom már, hogy szépet tudnék alkotni, vagy biztos megélhetést garantálhat.

Kérlek szépen kaparjam magam össze valahogy.

*07.21 indulás haza Mo-ra 3 hétre *-* *

Igen sok szám került elő a régi pendriveomról és laptopomról, nagyrésze annyira nem is izgatott de volt egy-két, amit nem bírtam ki, hogy ne hallgassak meg és most már a telefonomon is újra toplistás. Jöjjön a következő 5 szám, amiket sosem tudok megunni. 

Kivételesen itt van sorren és elsővel indítok, mert mindenidők legmotiválóbb és legszebb száma számomra. 

#1. Nickelback - Lullaby.

Nem tudom van e olyan ember, aki esetleg ne ismerné ezt a 

számot, de mint mondtam életem leginspirálóbb és legmeghatározóbb száma. A vicc, hogy emiatt a szám miatt szerettem meg a Nickelbacket két évvel ezelőtt és tök véletlenül egy animefórumon lévő Gaara-s fanfictionben volt a linkje, mert ez adta az ihletet a sztorihoz, nekem meg a szövege az élethez. Nagyon, nagyon sokszor vagyok padlón és mély gödörben és olyankor ezt hallgatom, jól kibőgöm magam és tudom, hogy holnap jobb lesz, mert átvészelek még egy éjszakát. <3

#2. Red Hot Chili Peppers - Dani California. 

Aa, nincs még egy olyan szám, ami igazi felpörgetne és meg bírnám állni, hogy ne táncoljak rá, mint a Dani California, imádom a ritmusát és mindent a legjobb szám a világon! Egyéb különösebb kötödésem nincs hozzá, de 50 év múlva is a toplistám élén lesz!

#3. Coolio - Gangsta's Paradise. 

Nem vagyok egy hatalmas rap fan, mert nem az én műfajom, de ezt a számot először Ronnie Radke (Falling in Reverse) feldolgozásában hallottam az Mtv Rock csatornán és szerelem volt elsőre, persze ő kicsit keményebb feldolgozásban tolta, de rátaláltam az eredetire és bármennyire is imádom Ronniet az eredeti verhetetlen, csodálatos ez a szám és emiatt néztem meg a Veszélyes kölykök című filmet mivel ez volt a betétdala és a film is igazodik  a dalszöveghez, vagy éppen fordítva, a lényeg, hogy isteni a szám és a szövege sem utolsó. 

#4. Green Day - Boulevard Of Broken Dreams. 

Ehhez nincs mit írnom, ha nem ismered szégyelheted magad össze azonnal! Ez kötelező már kölyök korban, emlékszem kb 11 lehettem mikor menő volt a Viva csatorna és én egésznap képes voltam ott ülni, csak láthassam és hallhassam ezt a zenét. Istenkirály a Green Day és rengeteg régi zenéjüket szeretem a Wake me up whem September ends, 21 Guns, American Idiot és Basket Case nálam örökzöldek, amíg világ a világ de akkor is a Boulevard of.. nyert nálam mindent. 

#5. The Rasmus - In The Shadows. 

Itt igen sokat vitatkoztam magammal, két hatalmas kedvenc az In The Shadows és a Lucifer's Angel. Az utóbbinak szöveg szerint nagyobb jelentése van számomra és kicsit közelebb is áll, de az In The Shadows valahogy még is tarol, talán a videó miatt, talán előbb ismertem meg, mert szerintem ezt is kb a Green Day környékén ismertem meg, a lényeg, hogy ezt sem felejtem sosem és bármikor meghallgatom. 

Ennyi lett volna az örök TOP5 listám. Őszintén a legnehezebb kihívásom volt eddig számomra, mivel nagyon sok kedvencem van. 

Hogy tetszett a toplista? Van közte kedvencetek? 

Általánosságban hallgatott bandák/énekesek: 

Nickelback, The Rasmus, Linkin Park, Red Hot Chili Peppers, Nirvana, My Chemical Romance, Apocalyptica, Evanescence, Fall Out Boy, Adam Lambert, Avril Lavigne, James TW, The Script, System Of A Down, Good Charlotte, Panic, Pink. 

Hirtelen ennyi, majd egyszer írok egy szerkesztő modult és oda összeszedem :D Azért láthatjátok, milyen kis korcs ízlésem van.

Imádom a meséket és még jobban, ha énekelnek benne. A mesékben lévő dalok vagy eszméletlen mélyen megérintenek, vagy brutális mértékű optimizmussal látnak el és erőt adnak a sötétebb napokhoz. Jöjjön az én Top 10 listám és egy kis leírás hozzá. A lista egyébként nem sorrendben van, mivel minden szám gyönyörű, lehetetlen dönteni az utolsó és az első között. 

#1: Tánccoló talpak: Bridge of Light. 
Vannak azok a zenék, amiket csak az eredeti angol verziójában imádok és ez olyan, imádom ezt a számot, nagyon sok depiből húzott már ki, mondván van remény, így elsőre hatalmas kedvenc lett. P!nk énekli. 

#2: Szilaj: Száguld a musztáng. 
Szerintem egy sort sem kell írnom ahhoz, hogy tudjátok milyen csodálatos az egész Szilaj mese, úgy ahogy van. 

#3. Mackótestvér: Itt nincs kiút. 

A továbbiakért katt a bővebbenre, mert nem akartam 2km hosszú bejegyzést :)

Sikerül néha mély pontra jutnom és olyankor igen nehéz felvakarnom magam. Tartom az elméletem, hogy időnként bele kell csúsznunk abba a bizonyos gödörbe, hogy nagy erőfeszítés árán kimásszunk és újult erővel ismét észrevegyük az apró szépségeket. Ám az én gödröm most egész mély és a körülöttem lévők elkeztem szépen földet dobálni rám, mely minden egyes percben egyre csak több lesz míg végül megfulladok alatta. Mindig is rettegtem attól, hogy élve fognak eltemetni és majd felébredek a koporsómban, mint a Hollywoodi filmekben és tudatosul bennem, hogy hamarosan megfulladok, nos ez az érzés majdnem ilyen csak rosszabb, nem gyorsan fulladok meg, hanem szépen lassan óvatosan. 

A szobatársam egy szörnyen negatív személy, már egyszer írtam róla, hogy kiakaszt az apró hülyeségeivel, de a napiszintű negatív energiája végképp kicsapja a biztosítékot. Amikor azt hallgatod egésznap, hogy minek dolgozunk, úgysem keresünk eleget, hogy ez is szar az is szar. Számtalanszor próbáltam elhívni fagyizni, mert nyár van és bár Hollandiában annyira nincs meleg, azért előfordul, hogy van 25-30fok ritkán és olyankor istenkirály betolni egy fagyit, kemény 1-2 euró kiadás. Nemet mondott, az indok itt nincs elég választék és ő nem eszik akárhonnan fagyit csak Magyarországon és ott is egy bizonyos fesztiválon, hmm oké.. 24 féle fagyi van szóval ez kifogás. Nem rég megérkezett két csajszi csak másik házba, Sugi és Lola ők velem egykorúak és eljöttek velem fagyizni, szuper volt! Erre szobatársam megsértődött, hogy őt nem hívom soha sehova, WTF??????? ELÉG.ELÉG. Túlléptem rajta. 

Anya.. Lassan egy éve vagyok kint Hollandiában és telefonon beszélünk igen ritkán kéthetente egyszer és olyankor is messengeren, mert ha már ingyen van why not? Rendszeresen ha beszélünk és hívja valaki simán felveszi a hívást és akkor ugye megszakad a messenger és azon kapom magam, hogy rám lett baszkodva a telefon már MEGINT. Könyörgöm.. Nem bírja ki? Nem tudná később visszahívni a pasiját? Beszarok.. 

Tudjátok én mindenkivel próbálok úgy viselkedni és úgy elköszönni, mintha utoljára látnám az illetőt. Még régebben a barátnőmmel érettségiztünk, mikor felhívta az apukáját, hogy sikerült minden és meg kapta a bizonyítványát nem sokára megyünk haza, az apukája extrém büszke volt, mert hát nem igazán néztük ki barátnőmből, hogy bármiből is átmegy. Hazafelé tartottunk 1 órás út volt busszal, mire hazaértünk az apukája meghalt begörcsölt, érte ment a mentő de kórházba menet meghalt az autóban. Azóta próbálom minden napomat úgy élni mintha az utolsó lenne és igyekszem mindenkivel úgy beszélni, mintha utoljára beszélnénk. Sosem tudhatod mikor történik bármi. Ezért haragszom anyára, meg bárkire aki leszar ilyen szinten, mert anya is rámnyomja a telefont mert hívja a pasija, aki 5 percre lakik tőle és lehet 2 perc múlva pont abban az épületben robbant egy terrorista vagy bezuhan egy repülő. Mindkettő igen esélyes mivel reptér mellett vagyok és Amszterdamban szóval.. De akár egészségügyi bajom is lehet. Én csak nem tudom... 

Néha szeretnék igazán kegyetlen lenni és mindenkivel elhitetni, hogy meghaltam, majd egy hónap múlva előmászni és közölni, hogy élek. Nem azt mondom srácok, hogy ugráljanak körbe az emberek, de amikor anyáva kéthetente egyszer beszélünk akkor ne basszarám a kurva telefont mert valaki éppen hívja, értékelje már, hogy még van kit felhívnia és élek és bírja ki azt az 1 órát amit beszélünk. Annyira bánt..