Sikerül néha mély pontra jutnom és olyankor igen nehéz felvakarnom magam. Tartom az elméletem, hogy időnként bele kell csúsznunk abba a bizonyos gödörbe, hogy nagy erőfeszítés árán kimásszunk és újult erővel ismét észrevegyük az apró szépségeket. Ám az én gödröm most egész mély és a körülöttem lévők elkeztem szépen földet dobálni rám, mely minden egyes percben egyre csak több lesz míg végül megfulladok alatta. Mindig is rettegtem attól, hogy élve fognak eltemetni és majd felébredek a koporsómban, mint a Hollywoodi filmekben és tudatosul bennem, hogy hamarosan megfulladok, nos ez az érzés majdnem ilyen csak rosszabb, nem gyorsan fulladok meg, hanem szépen lassan óvatosan. 

A szobatársam egy szörnyen negatív személy, már egyszer írtam róla, hogy kiakaszt az apró hülyeségeivel, de a napiszintű negatív energiája végképp kicsapja a biztosítékot. Amikor azt hallgatod egésznap, hogy minek dolgozunk, úgysem keresünk eleget, hogy ez is szar az is szar. Számtalanszor próbáltam elhívni fagyizni, mert nyár van és bár Hollandiában annyira nincs meleg, azért előfordul, hogy van 25-30fok ritkán és olyankor istenkirály betolni egy fagyit, kemény 1-2 euró kiadás. Nemet mondott, az indok itt nincs elég választék és ő nem eszik akárhonnan fagyit csak Magyarországon és ott is egy bizonyos fesztiválon, hmm oké.. 24 féle fagyi van szóval ez kifogás. Nem rég megérkezett két csajszi csak másik házba, Sugi és Lola ők velem egykorúak és eljöttek velem fagyizni, szuper volt! Erre szobatársam megsértődött, hogy őt nem hívom soha sehova, WTF??????? ELÉG.ELÉG. Túlléptem rajta. 

Anya.. Lassan egy éve vagyok kint Hollandiában és telefonon beszélünk igen ritkán kéthetente egyszer és olyankor is messengeren, mert ha már ingyen van why not? Rendszeresen ha beszélünk és hívja valaki simán felveszi a hívást és akkor ugye megszakad a messenger és azon kapom magam, hogy rám lett baszkodva a telefon már MEGINT. Könyörgöm.. Nem bírja ki? Nem tudná később visszahívni a pasiját? Beszarok.. 

Tudjátok én mindenkivel próbálok úgy viselkedni és úgy elköszönni, mintha utoljára látnám az illetőt. Még régebben a barátnőmmel érettségiztünk, mikor felhívta az apukáját, hogy sikerült minden és meg kapta a bizonyítványát nem sokára megyünk haza, az apukája extrém büszke volt, mert hát nem igazán néztük ki barátnőmből, hogy bármiből is átmegy. Hazafelé tartottunk 1 órás út volt busszal, mire hazaértünk az apukája meghalt begörcsölt, érte ment a mentő de kórházba menet meghalt az autóban. Azóta próbálom minden napomat úgy élni mintha az utolsó lenne és igyekszem mindenkivel úgy beszélni, mintha utoljára beszélnénk. Sosem tudhatod mikor történik bármi. Ezért haragszom anyára, meg bárkire aki leszar ilyen szinten, mert anya is rámnyomja a telefont mert hívja a pasija, aki 5 percre lakik tőle és lehet 2 perc múlva pont abban az épületben robbant egy terrorista vagy bezuhan egy repülő. Mindkettő igen esélyes mivel reptér mellett vagyok és Amszterdamban szóval.. De akár egészségügyi bajom is lehet. Én csak nem tudom... 

Néha szeretnék igazán kegyetlen lenni és mindenkivel elhitetni, hogy meghaltam, majd egy hónap múlva előmászni és közölni, hogy élek. Nem azt mondom srácok, hogy ugráljanak körbe az emberek, de amikor anyáva kéthetente egyszer beszélünk akkor ne basszarám a kurva telefont mert valaki éppen hívja, értékelje már, hogy még van kit felhívnia és élek és bírja ki azt az 1 órát amit beszélünk. Annyira bánt..